GYSEV150 Történetek - Ti küldtétek 

A GYSEV 150. születésnapja alkalmából arra kértünk titeket, hogy küldjétek el nekünk a GYSEV-vel kapcsolatos történeteiteket. A beküldött sztorikat itt olvashatjátok.

Németh Csaba története:

„A mozdonyfüst nagyon régen megfertőzött... Talán 3 éves lehettem amikor az első vasútmodelljeimet kaptam. Akkor még nemigen tudtam értékelni a kincseket, de az évek múlásával a vasút iránti érdeklődés nem csökkent, sőt inkább csak nőtt.

Családomban van, volt vasutas így a gyerekfejjel felmerülő „szakkérdésekkel” volt kihez fordulni.

Általános iskolás koromban még volt Sopronban is gőzvontatás. A fekete monstrumok Győr és Sopron között vontatták a szerelvényeket. Kihasználva a lehetőséget, jó néhányszor „betévedtünk” a vontatási főnökségre.

Történt egy alkalommal, hogy javított mozdonyt – ami történetesen egy 424-es gőzös volt – vittek ki a műhelyből. Már befűtötték, készen állt az indulása. Akkor jött a kérdés : „nem akarjátok kipróbálni, milyen?” Természetesen igen volt a válasz, már kapaszkodtunk is fel a létrán csillogó tekintettel, készen a nagy kalandra. A Sopron állomáson még meglévő fordítókorongig és vissza !! Bőszen lapátoltuk a szenet, pakoltuk, dobtuk a tűzre, és persze számtalanszor meghúztuk a gőzsíp karját. Közben meg nyeltük, szívtuk be a füstöt.

Iskolába menet-jövet útba esett Sopronban a Batsányi utca. Akkor, ott még állt a gyalogos felüljáró. Számtalanszor álltunk ott, várva a gőzös érkezését. Mondanom sem kell, a füst elszállt, az illat. szag megmaradt.

Szakmának nem a vasutat választottam, de a „szerelem” megmaradt, igaz kicsiben. Vasútmodellezem, mind otthon, mind egyesületi szinten.

A mondás – amit vallok is - a mai napig itt cseng a fülemben: „a gőzmozdonynak lelke van, a többi csak gép.” "


 

Hegedüs Imre története:

„Az első emlékem, amiről fénykép is készült az a 470 505-ös mozdony utolsó napja a képen látható matricában. Ez a mozdony és matricája indított el azon az úton, amin ma is vagyok. Illetve ennek a mozdonynak az indulása (szolmizálása) szerettette meg velem ezt a mozdony fajtát.”

470 505-ös mozdony, mint Páneurópai Piknik emlékmozdony
470 505-ös mozdony, mint Páneurópai Piknik emlékmozdony

 

 

 

 

 

 


„A második emlékem az volt, amikor elsőnek utazhattam a GYSEV legújabb motorvonatúval. Emlékszek el voltam ájulva, hogy mennyivel kényelmesebb és csendesebb az elődjénél. Ez azért is volt kiemelkedő mivel azon a vonaton mind a két motorvonat generáció rajta volt.”

A két motorvonat generáció
A két motorvonat generáció

 

 

 

 

 


„Az utolsó emlékem a legfrissebb. A 470 505-ös mozdony új matricájának avatója. Ez a ceremónia volt az első eseményem, ahol részt vettem és értékelhető képet készítettem.”

470 505-ös mozdony új matricájának avatója
470 505-ös mozdony új matricájának avatója
470 505-ös mozdony új matricájának avatója

 

 

 

 

 


„És természetesen meg kell említenem a mozdonyvezetők kedvességét amikor intenek egy kép elkészítésekor. Illetve amikor meglátnak egy képet arról a vonatról, amit ők vittek és elkérik/ megköszönik, hogy lefotóztam.”


 

Egy kedves beküldőnk története:

A GySEV… akkoriban még így írták. A kocsik oldalán GySEV–RoeEE felirat díszelgett. Szerencsére először egy szakavatott vasútbaráttól csíptem el a helyes kiejtést, így már nem nevettek ki, hogy rosszul mondom. Sopronba zöld színű vonatok indulnak. A város térképén GYSEV pályaudvar szerepel. Vajon mi lehet Ebenfurtban, ahol még a képeken is tájidegennek tűntek a zöld-sárga Szilik? És Vulkapordányban? Azt is olyan gyakran emlegetik. Ide egyszer el kell menni!

2007-ben kezdődött minden, egy szép őszi hétvégén. Mi lenne, ha elmennénk Sopronba? Még sosem jártam ott. És ha másnap onnan mennénk Bécsbe? S ha már itt vagyunk, nézzünk el Nagycenkre, még ha épp nem is jár a kisvasút, hisz egy remek mozdonyskanzen is van mellette. De nézzünk már fel a GySEV honlapjára is! „Ajánlataink Ausztriában…” Hát ez meg miféle szerzemény? Ausztriába drága a jegy! Sebaj, van valami ajánlat, amivel többen is utazhatnak, hétvégén ráadásul egész nap, és egész baráti az ára! Ez az Einfach-Raus-Ticket? Igen, az! De ez egy osztrák jegytípus! Nem gond, Sopronba az osztrák belföldi tarifa is érvényes, ráadásul vannak olyan viszonylatok, ahol Sopron két osztrák állomás közé ékelődik!

Eljött a nagy nap. Győrig minden a megszokott, utána viszont sötétzöld egyenruhás jegyvizsgáló jön. Tényleg, hisz ez már egy másik társaság! Zöld színűek az állomástáblák is. Egy kedves idős házaspár foglal helyet a fülkében. Én csak lógok az ablakban a fényképezőgéppel, majd Fertőszentmiklóson megkérdezik: lefotózta az állomásunkat? Igen, felelem, s meg akarom örökíteni a pomogyi elágazást is! Mesélték, hogy a múltkor is voltak Nezsiderben, igazán szép a vidék!

Sopronban zöld Bobók és osztrák dízelek tolatnak, hisz Szombathely és Bécsújhely között is van közvetlen vonat! A nemzetközi pénztár egy külön világ, segítőkész kollégákkal, akik minden kérdésünkre válaszolnak. Szerezzük be a jegyeinket, s nézzünk szét Sopronban, ebben az egzotikus világban!

Vasárnap kora reggel izgatottan megyünk az állomásra. Az Ausztriába induló vonatokat egy külön aluljáróban lehet megközelíteni, határellenőrzés után. Emeletes vonat érkezik, ilyet csak egyszer láttunk még idehaza. Bár már átléptük a határt, a jegyvizsgáló GySEV-es egyenruhában, és magyarul köszönt bennünket. Még fel sem ocsúdtunk, de már el is hagytuk Gysevországot, várt bennünket a bécsi forgatag.

Már akkor megfogadtuk, hogy ide vissza kell jönni. Vissza-vissza kacsintva, a railjet ablakából vágyakozva néztük a brummogó zöld-sárga Jenbachert, jót utaztunk az addig csak a Balatonnál látott kényelmes Schlieren kocsiban Szentgotthárdra, ám a nagy soproni visszatérésre néhány évvel később került sor. Ám ez a visszatérés életem egyik legjobb döntése volt, ez a különleges világ immár mindennapjaim részét képezi.”


 

Szerdahelyi-Török Imre története:

„Az oklevelet azért kaptuk, mert a GYSEV építőtábort szervezett (a KISZ-szel közösen) középiskolásoknak 1972-ben a tavaszi szünetben a múzeumvasút építésének segítésére. Én ekkor az erdészeti technikum tanulója voltam. Az építőtábor idején a fertődi kertészeti szakközép kollégiumában voltunk és naponta vittek bennünk Nagycenkre vagy Fertőbozra és raktuk le a talpfákat a tervezett nyomvonalon. Az okleveleket az utolsó napon a tábor zárásakor kaptuk egy tiszteletjeggyel - ami sajnos már nincsen meg. A tábor alatt egyébként Lovas Gyula bácsi is tartott előadást a GYSEV történetéről.

Elismerő oklevél a Nagycenki Széchenyi Múzeumvasút építésében végzett társadalmi munkáért
Elismerő oklevél a Nagycenki Széchenyi Múzeumvasút építésében végzett társadalmi munkáért - Szerdahelyi-Török Miklós tulajdona

Horváth Norbert története:

„Norbi vagyok és mozdonyvezetőként dolgozom a GySEV Zrt-nél. Amikor 2020-ban elkezdtem leginkább Budapest felé járni az InterCity vonatokkal, barátnőm Lili is - munkájából adódóan - sokat megfordult a Keleti pályaudvaron. Többszöri "találkozás" után megakadt a szemünk egymáson de ennél többet nem tudtunk a másikról. Hosszas keresgélés után Lili - a közösségi médiának hála - végül megtalált majd beszélgetni kezdtünk. A beszélgetésből ismerkedés majd nagy nehezen egy első randi lett a covid járvány adta lehetőségek között. Ezidáig egyikünk sem igazán hitt a távkapcsolatban, ennek ellenére azonban már több mint 1 éve boldogok vagyunk együtt egy igazi InterCity kalandként Sopron és Budapest között.”

Norbi, és barátnője, Lili

 


Lakatos Lajos története: 

„Volt egyszer egy LOKOMOTIV TOURIST...

A GYSEV-ről még az általános iskolában hallottam a régenvolt ötvenes években és soha nem gondoltam, hogy egyszer még közelebbről is megismerhetem.

1983 ban felkértek, hogy szervezzek egy olaszországi utat az akkoriban létrejött budapesti Lokomotiv Tourist részére, majd ezt követően, áthelyezéssel az Express Utazási Irodától a GYSEV-hez kerültem. Kezdő utazási iroda volt, csak néhány dolgozóval. Déri Tamás igazgatósága alatt gyorsan fejlődésnek indult és nem nagy, de annál jobb nevű irodává vált.

A vasúti tevékenységbe azért tekinthettem be, mert Oroszvári vezérigazgató úrnak, majd őt követően több vezetőnek is tolmácsoltam olasz vasúti ügyekben.

Tíz évet töltöttem a GYSEV Lokomotiv Tourist majd Lokomotiv Travel kötelékében.

Munkában töltött legszebb éveim voltak, ma talán ezt furcsa hallani, de alig vártam a reggelt, hogy munkába mehessek, annyira jó volt a munkaköri légkör. Később sem szakadt meg a kapcsolat, még éveken keresztül vittem immár saját irodám olasz csoportjait Sopronba.

Mindig szívesen emlékszem a GYSEV-re és azokra az emberekre akiket ott megismertem.

További sok sikert és eredményes munkát kívánok a GYSEV-nek”


 

Szabó Zsuzsanna története:

„Én, a kisfiam és anyukám idén nyáron utaztunk először Önökkel. Hódmezővásárhelyről mentünk a szombathelyi Savaria Történelmi Karneválra. Sokat hallottunk róla, kíváncsiak voltunk a hangulatára, barokk jelmezben fel is vonultunk szombaton. Sopronban volt szállásunk, így már a vonaton is jelmezben utaztunk. A szerelvények kényelmesek, tiszták, pontosan közlekednek és rendkívül kedves jegykezelő munkatársakkal találkoztunk. Vasárnap ugyanis Kőszegre igyekeztünk kirándulni és a szombathelyi vonalon a jegyünket kérte az ellenőr. A közvetlensége rövid beszélgetést indított el és kiderült, hogy szombathelyi lakos és ő is felvonult a karnevál pénteki napján. Telefonján még mutatott is képet bizonyosságul. Nagyon jó élmény volt ez az utazás, hisz hasonlóval még sosem találkoztunk.


Szabó Zsuzsanna és kisfia
Szabó Zsuzsanna és kisfia_FLIRT
Szabó Zsuzsanna édesanyja

 


Kis Botond története:

„December 23. este. Az utolsó Csornára és onnan Szombathelyre menő IC, ami Tatabányán 90 perc késést szedett össze. Amikor elhagytuk Győrt, láttam hogy 30-40 perc késés árán is, de megvárta az utasokat az utolsó Soproni személyvonat. Szolgáltató váltás után egy kedves úriember volt a jegyvizsgáló, aki mindenkitől megkérdezte, meddig utazik és megnyugtatott minden utast. Tudtommal a Szombathelyről tovább utazó utasok részére a társaság taxit rendelt, ami egy elég utas orientált megoldás volt. 

Mikor a jegyvizsgáló hozzám odaért, 23:10 körül lehetett és ez a párbeszéd játszódott le:

-Jó estét! Meddig utazik a fiatal úr?

-Jó estét! Csornáig. 

-Rendben, nyugodjon meg, most már minden rendben lesz. 

-Köszönöm.

 

Nem volt egy elképesztő nagy dolog, de néha talán pont ez kell az embernek, nekem is jobbá tette az estém. 

Összességében a jegyvizsgálók akiket az átlag utas, így én is legtöbbször lát, jó nyelvtudás, segítőkészség, és érezhető, hogy az utas van az első helyen. Volt, eset, ahol csatlakozást kellett elintézni, az is rögtön megtörtént, erre az egész cég nagy hangsúlyt fektet, és úgy gondolom ez a helyes, de sajnos egyelőre egyedülálló ebben a szegmensben. A példa viszont adott.”


 

Kiss Vámosi Zoltán története:

„Nekem is van egy történetem Vasúttársaságukkal kapcsolatban.
Az eset 1986 tavaszán, áprilisban vagy májusban történt.
Én akkor a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium másodikos tanulója voltam.
Nálunk akkoriban szombaton is volt tanítás, másfél, kéthavonta jöhettünk haza, igaz, nem egy hétvégére, hanem egy egész hétre.

Édesapám, aki a Soproni MÁV Vontatási Főnökség mozdonyvezetője volt, szólt a tavaszi szünet alatt, hogy áprilisban és májusban M41 sorozatú mozdonyon személyfordát is fog járni. Azt nem tudta megmondani előre, mikor jön Győr felé. Annyit mondott, figyeljem a Csörgők továbbította személyszállító vonatokat.
Akkoriban tartott a villamosítás, vágányzár volt Rábatamási és Fertőszentmiklós állomások között.

Egy szép, napos szerdai napon nem volt délután négytől tanulószoba, mert  tűzvédelmi oktatás volt másnap. 18 óráig kimenőnk volt.
Én épp indulóban voltam a győri állomásra, amikor kérdezte egyik barátom, hova indulok. Mondtam neki, a vasútra, mert olyan érzésem van, apu erre jön.
Kiballagtunk a 933-as számú sebesvonatra ( Sopronból 15 óra 18-kor indult, Győrbe 16 óra 38-kor érkezett ),ennek az indulására már véget ért az aznapi vágányzár.
Megérkezett a vonat,M41 002 pályaszámú mozdonnyal.
Mondom a barátomnak, menjünk oda a mozdonyhoz, mert úgy néztem, apu a mozdonyvezető.
Amire odafutottunk, már a mozdony lejárt a vonatról, mert Győrtől Budapest Déliig villanygép továbbította. Megfigyeltük, hogy Győr Személypályaudvar első vágányára, egy Budapest Keleti-Hegyeshalom személyvonat mögé állt be.
Odafutottunk, hát ki nevetett ránk a gépről. Persze, hogy apám volt az.
Fölmentünk hozzá a mozdonyra, amíg 17 óra 42-kor a 936-os  számú sebessel visszaindultak Sopronba, beszélgettünk. Aztán párszor még az eset megismétlődött, véletlenül is, de volt olyan alkalom is, hogy tudtam róla előre.”